Háttér

A Fair Trade (FT) egy mindenképpen pozitív, ám még gyermekcipőben járó, a lelkiismeretet és a fogyasztói társadalmat összekötő kezdeményezés, amelyet a most divatos kifejezéssel röviden úgy lehetne jellemezni: vegyél afrikait! Ugyanis az FT logót csak azok a termékek kapják meg, amelyek Afrikában készültek, és nem nagyvállalatok számára, hanem saját forgalmazásra. Így ha ezt megvesszük, akkor az érte fizetett pénzzel azt az országot támogatjuk, ahol a termék készült. Az FT az utóbbi időben rohamosan terjed (főleg nyugat-) Európában, amiben az is közrejátszik, hogy az ilyen produktum komoly minőségellenőrzésen esik át, így attól sem kell tartani, hogy a 3. világbeli áru silány lenne.

Frei Tamás tévériporter saját kávézóláncában nagy hangsúlyt fektet arra, hogy közvetlenül vásárolja a kávét a harmadik világbeli termelőktől a fair trade elveinek megfelelő „lelkiismeretes kereskedelem" jegyében. „Sosem megyünk Triesztbe, Tonyhoz megyünk a Meru-hegyre Tanzániába. Turistaosztályon elzötykölődünk, kiautózunk az ültetvényre, megkeressük Tonyt, megalkuszunk és megegyezünk, hogyan lesz az áru hajóra téve, és érkezik Szécsénybe, a pörkölő üzemünkbe."

Kucsera Gábor kajak-kenu világbajnok tavaly novemberben nyerte meg a TV2 - A sztárok a fejükre estek című afrikai túlélőshowját, és ezzel elnyerte a világon egyedülálló tiszteletbeli fair trade nagykövet címet. Ezzel az ő feladata népszerűsíteni az országban az FT-t és minden vele kapcsolatos dolgot.

Vujity Tvrtko újságíró a napokban kapta meg a gambiai állampolgárságot az ország kultúrájának népszerűsítéséért. Korábban többször járt Afrika legkisebb és talán legbékésebb köztársaságában, ahová családját is elvitte és nagyobbik fia, Benjámin egy darabig afrikai óvodába járt.

Újszászi Györgyi a beszélgetés vezetője, a Védegylet fair trade-del foglalkozó munkatársa.

A beszélgetés tegnap este majd' másfél órán keresztül tartott a Merlin színházban. Kucsera nem nagyon jutott szóhoz a két riporter mellett, bár nem úgy nézett ki mint, aki nagyon beszélni akar. Tvrtko hozta formáját: bármilyen kérdéshez hozzá tudta kapcsolni azokat a történeteket, amiket mindenki hallott már, azok közül aki részt vett egy olyan afrikáról szóló beszélgetésen, amelyen ő is ott volt - vagy aki olvasta a könyveit. Ám új, apró érdekességeket - ennek ellenére is - minden alkalommal meg lehet tőle tudni. Frei elővette a kritikus-reális hozzáállását, amely jót tett az amúgy PR összejövetelnek tűnő beszélgetésnek és ebből csak akkor fogott vissza, amikor kiderült hogy a sajtó is jelen van. Györgyi egy-egy kérdése indította el, vagy terelte új mederbe a beszélgetést, amelyekre a résztvevők felváltva válaszoltak.

Afrika igazi problémája

Frei: A harminc-egynéhány fekete kontinensen található országot megjárt riporter tapasztalatai alapján szegénynek, a „kontrasztok kontinensének” nevezte Afrikát. Ezt a jelzőt az egyes országok, és azon belül is az egyes társadalmi rétegek közti hatalmas különbségekkel indokolta.

Elmélete szerint a túlnépesedési problémából ered a kontinens gondjainak jó része: kivágják a fát hogy meg tudják főzni az ételt (faszén), emiatt hamar beindul a talajerózió és a föld terméketlen lesz. Mivel a föld terméketlen, ezért egyre kevesebb a növény és az állat is. Mivel kevés az állat, ezért éheznek és nem várják meg hogy az állat felnőjön és utódokat nemzen, hanem még az előtt megeszik (mivel enni most kell, holnapra már éhen hal) - és ez újabb állománycsökkenéshez vezet. A felelőtlen gazdálkodás és ipar miatt kiszáradnak a tavak és megfelelő minőségű ivóvíz híján járványok törnek ki... „Így Afrika elfogyasztja saját magát”.

Kucsera: Egyszerűen másképp élik az életüket, mint mi Európában: a hozzám odajött gyerekek például rettentő közvetlenek voltak, azt is megmutatták, hogy hol élnek.

Trvtko: A már könyveiben is olvasott szörnyű példákat (kongói háborúk szörnyűségei, menekültek helyzete, mészárlások) hoz fel a kontinens közelmúltjából és jelenéből. De ezt kontrasztba állítva beszámol azokról a „hihetetlen természeti kincsekről” is amiket utazásai során látott. Pedzegette, hogy az ottani történések korántsem kapnak akkora sajtónyilvánosságot, mint a modern világban történt események, hiába szörnyűbbek vagy komolyabbak azoknál (példának a szeptember 11. és a kongói népirtás ismertségi összehasonlítását hozta).

Mesélt egy aranyos történetet az ottani összetartozásról is, amelyből kiderül hogy az ottaniak szorult helyzetük ellenére (vagy épp azért) sokkal jobban összetartanak mint Magyarországon: hiába van sorbaállás egy munkáért, senki nem „fúrna” meg senkit, csakhogy megkapja.

Györgyi: Kenyai utazásait felelevenítve megerősítette Kucsera állítását: ott még a nyomornegyedben is mindeki mosolyog. Egészen boldog ők, anélkül is, amit mi értéknek tartunk (áram, gáz, pénz, wc stb).

A Fair Trade

Kucsera: Miután Györgyi megkérte, hogy mindenki mondjon egy kedvenc FT terméket, akkor ő a banános csokit említette.

Tvtko: Támogatta a banános csoki kedvenc termékké valló avanzsálását, de elterelte a szót Samira , Afrikából származó „fogadott lánya” irányába. Egyebek mellett azt is kifejtette, hogy a lány amiből teheti, abból FT termékeket használ, mivel minden alkalmat meg akar ragadni családja és sortársai segítésére. Az előző témához visszatérve, Samirát a Dzsungelből dzsungelbe című film főhőséhez hasonlította. Mindketten mintha teljesen más világba csöppentek volna, amikor Európába/ Amerikába érkeztek Afrikából.

Frei: Az FT „vásárlásba csomagolt segítség”, lelkiismeret-kereskedelem (mivel a lelkiismeretünknek jó, ha úgy vásárolunk, hogy közben segíthettünk). Azért is fontos, mert köztudott: a küldött segélyekből nagyon kevés jut el a „címzettekhez”. Ugyanakkor Frei nem egy kritikus megjegyzéssel élt az FT-vel szemben. „Bonoról is bebizonyították hogy mekkora üzlet volt neki Afrika”. Az FT pénz is nagyrészt fehér üzletemberekhez jut és rajtuk, az ő lelkiismereteken múlik, hogy azt hova adják. Ő volt már olyan ültetvényen - igaz Kolumbiában - ahol a vezető semmit nem adott az FT pénzből a munkásoknak, vagy az országnak.

Felvetette elméletét, miszerint akkor csinálnánk igazán fair trade-et, ha a második világbeli országok (pl.: mi magyarok) közvetlenül a harmadik világból vásárolnák a termékeket, nem első világbeli közvetítéssel - így nem erősítenék az első világot, hanem velük szembe a harmadikat. Mert manapság azért olcsóbb egy afrikai kávé Angliában, mint nálunk (hiába van Anglia távolabb) mert az áru először átfut a briteken és csak azután érkezik hazánkba, és ez az árán is meglátszik. Ha ez nem így lenne, akkor mindenkinek jobb lenne (kivéve az angoloknak - a szerk.).

Györgyi: Megvédi az FT-t, bár elismeri: „van ami javításra szorul.” De állítása szerint azért nem ennyire rossz a helyzet, főleg az FT logót kiosztó „világhely” miatt. Azt is megjegyzi, hogy folyamatosan próbálják csiszolni. Elmondja, hogy FT dolgozók nagy részének azért fontos ez, mert így a gyerekeik nagyobb eséllyel járhatnak iskolába (az FT pénzekből gyakran nem csak a dolgozók, hanem az ország is részesül és ebből többek közt oktatási intézményeket építenek).

Működhet?

Tvrtko: Magyar példát hoz: az adott országból való termékvásárlás helyben munkahelyeket teremt, ami válság idején fontos, különösen Afrikában - ezért baj a magyar tej „kiöntése” miközben az áruházláncok külföldi, tejnek nehezen nevezhető folyadékkal töltik fel a polcaikat. Azt is megjegyzi, hogy hazánkban felettébb idegen az FT gondolkodásmenete, a másnak segítés, hisz nekünk is épp elég problémánk van. Kitért rabszolgatartó társadalom maradványaira: a feketék alázatára amit a fehérekkel szemben tanúsítanak (még ha néha pénzért cserébe is), és felveti gazdasági rabszolgatartás problémáját is (az ültetvények, gyárak gazdái nagyrészt fehérek, feketeafrikában is).

Frei: Igazolja Trvtko téziseit, de megjegyzi: néhol ez megfordult (például Dél-Afrikában, vagy Zimbabwében), ahol egyenesen elüldözték a feketék a fehéreket. Azt is megjegyzi, hogy sok helyen igazi kincs a fehér ember szaktudása miatt - ezek nélkül néhol összeomlófélben van az ország. Megemlít egy történetet Zimbabwéből, ahol azóta nincsenek javítva telefonpóznak, amióta elüldözték a fehéreket. És ahol telefon nincs, ott a gazdaságok és egyéb termelőegységek is halálra vannak ítélve.

Kucsera: Megerősíti mindkét elméletet: van ahol elüldöztek még a pénz ellenére is, néhol meg alázattal, vagy örömmel fogadták. Valamint hozzáteszi, hogy csak az tudja átérezni az FT lényegét, aki járt már Afrikában.

Tvrtko: Tovább viszi Kucsera utolsó mondatát: ha Magyarország lakosságát ráraknánk egy charter gépre és két hétre kiküldenénk, akkor mindjárt mindenkinek megváltozna arról a véleménye, hogy mi a legnagyobb problémája. Rájönnénk, hogy a mi problémáink nagy része luxusprobléma. „A világ legnagyobb igazságtalansága az a mondat, hogy minden ember egyenlőnek születik.”

Györgyi: Beszámol arról, hogy az FT logóhoz kellő FO minősítést a környező uniós országok adják a termékeknek, és ezek általában bioüzletekben, nagyobb áruházláncok polcain található meg, valamint van egy külön ezzel foglalkozó netoldal is (a kézművestermék sajnos csak elvétve találhatóak).

Frei: Miután kiderül, hogy újságírók is vannak a rendezvényen kifejti, hogy ő nagyon jó dolognak tartja az FT-t, rendkívül fontos is, csak vannak hibái és nem ártana egy lépéssel továbbvinni (a már említett elmélet irányába - a szerk.) A kritikájához hozzátoldja, hogy manapság egyenesen FT logo özön van, hígul a piac. „Már 74 fajta dolog létezik”, amiért lelkiismeretünk számára fontos megvenni az adott kávét: nem vágtak ki miatta őserdőt, nem zavarták el a madarakat, fekete embereket normálisan dolgoztatnak, nem környezetkárosító műtrágyát használnak stb. A vásárló meg nem győzi kapkodni a fejét, hisz neki fontos az erdő, a madár, a föld, és az ember is...

Tvrtko: A lényeg az, hogy a vásárló jól érzi magát az ilyen vásárlással, hisz ő segített azzal hogy megvette a terméket.

Mivel abban a jólelkű, fogyasztói társadalmoban élünk, amelyben a saját lelkiismeretünk fontosabb másoknál, így a dolog még működhet is.